Ildika képtára: Szárnyashajóval a Dunán

A fekete-fehértől képektől a digitális fényképezőgépig

Kisgyermek koromra nyúlik vissza a fotózás szeretete. Az Apukám tanított meg a pillanat megörökítésére. Lelkesen magyarázta a fény és a távolság jelentőségét az akkor még mechanikus és csak fekete-fehér képeket készítő gépén.
Majd a színes képek időszaka következett. Ma már, ebben a digitális és majdnem teljesen automatizált világban szinte teljesen háttérbe szorulnak a korábban tanultak.
Ezután pár év szünet következett.
Talán 2-3 évvel ezelőtt -amikor megvettem a mostani gépemet- újra felfedeztem magamnak a fotózást.
Azóta, ha időm engedi "fotóportyára" járok, és igyekszem megörökíteni azt a pillanatot, hangulatot ami engem megfog. Kedvenc témáim a virágok, a naplemente és a táj fotózása. Szeretem ezt láttatni másokkal is. Ne várj csúcsszuper és mahinált fotókat. Nem ez a célom. Ami tetszik és szerintem szép, vagy valamiért érdekes, itt csak azt fogod látni - "agyonszerkesztés" nélkül! Leginkább csak feliratozást készítek a képhez, vagy a szépia funkciót használom.

"...mert nem elég nézni, de látni kell!..."

Hiszen a pillanat elillan, de a varázsa örökre megmarad!

Sokáig gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy közkinccsé teszem őket. Örök emléket állítva ezzel Apunak.
Bi

Ildika képtára

2009. okt. 28.

Szárnyashajóval a Dunán - Bécsben

1 megjegyzés:

Rendszeres olvasók